Dat moment, amikor az új gyerek megmutogatja (eleve... érdekel-e?) az instagramját, és majd' mindegyik képe #richkidsofinstagram hashtagelt... Nocomment. Ezek tényleg komolyan gondolják ezeket.

Lassan megyek haza téliszünetre, úgyhogy el kéne kezdenem sminkelni és nem slamposan öltözködni. Egész könnyű megszokni a trehány kinézetet, ha mindenki az elvárt minimum alatt teljesít...

Csak mert mindig kell az egzotikum, annyit mondok, hogy Bartholini-mirigy (tudtad, hogy van ilyened?) tályog.
Konkrétan beszarok a fájdalomtól.
Mit nekem egy fülfájás meg gyomorrontás. Sokkal menőbb valami, amiről még életemben nem hallottam, és hálaistennek iszonyú kellemetlen minden szinten.

A konyhasfiu undi kezdodo herpeszerol kiderult, hogy egy kibaszott merges pok csipese. 1 hete korhazban van, es szavaim nincsenek arra, hogy milyen allapotban van a feje.

Minden közös étkezés közben a bbc radió valamelyik klasszikus adását hallgatjuk, és valamilyen oknál fogva ezekben az órákban csak és kizárólag temetőkompatibilis darabokat választanak a szerkesztők. Kb úgy éreztem magam hetekig, mint Vitay, amikor Árkdra került a Sokoray Atalából.
Mostanra egészen megszoktam, ígyhát ma rendesen félrenyeltem, amikor megszólalt vacsi közben az, hogy ooooooszámtájmzájgetdöfíling....

Odamentem egy cuki szép cicához aki szontyin nyávogott, hogy hátha van rajta nyakörv. Sugárban hányt le.

Kiadódott a lakásom.

A sors fura fintora, vagy csak a vicceskedése, hogy végülis Ő vette ki. Én meg szokás szerint a kisebb ellenállás felé menve ráhagytam a dolgot. Vajon mikor bánom meg?

It's happening. Kedden repülök.

Régóta olvasom Ilonkát. Nagyon szeretem olvasni, ő a fénysugár, hogy van remény, lehet ezt az élet nevű játékot normálisabban is játszani. Én sose voltam ilyen kedves, ilyen harmonikus (még a harmóniátlanságban is), nem vagyok cuki se, az esetek nagyrészében inkább cinikus vagyok és fikázós, mint a jót kereső. De ezt tudjátok. 

Mégis most először tudtam azonosulni egy bejegyzésével úgy teljes szívemből. (És lendületből csodálkozni néhány hozzászóláson.) Ha valami elképesztő módon ki tud borítani, az a szerencsétlenkedés meg a 'amit te szeretnél' (esküszöm, hogy még a drágám-at is hallom a mondatok mögé). És annyira tudom, hogy az embert ilyenkor megszállja valami elbaszott kisördög, és úgy kezd el viselkedni, hogy maga se hiszi el. Lehet bármilyen Damon Salvatore, ha nem viselkedik úgy, akkor kb Mr.Beannel is szívesebben randizom.

(Több okból is rettenetesen sajnálom, amit a múltkor csináltam, és nagyon, de nagyon megbántam, de többek közt leginkább emiatt soha a büdös életben én nem tudok férfiként ránézni, és kezelni. Mert ez a túlzott odalevés (én erre nem tudok mást mondani) elmondhatatlanul megterhelő és fárasztó. Az én pasim legyen tökös, és kemény. És ha már most az is idegesít, ahogy rám néz, akkor azt hiszem jobb el se kezdeni)

Az elmúlt hetekben szokás szerint visszaköltöztem abszurdisztánba.

Kezdve a családi nyaralással, amin többször voltam részeg, mint egész idén összesen (de legalább kurvajó volt), egyik legkedvesebb esküvőjén át, amit nagyjából a klotyón töltöttem ismeretlen eredetű hastífusz miatt (de legalább kurvajól néztem ki), bezárva az egész hetes Szigetelésen, amin egyszer sem voltam részeg (de legalább kurvajól éreztem magam).

De leginkább az az izgalmas, hogy egy hét múlva felülök a repülőre, és elhúzok innen a vérbe (már megint). Mert ebben az országban nem lehet élni Mert szeretek ott lenni, és ha megdobnak egy állással, sose ugorj el előle. 

Szóval UK blog is coming, ott mindig megszalad a tollam, mert expatnak mégiscsak viccesebb lenni, mint home office-olni (?) Zuglóban. 

Ugyanitt kiadó a lakásom :)

Azért jó ez a nyomorult 'on this day' app a facebookon, mert az elmúlt néhány napban megtekinthettem, hogy 7-5-4 évvel ezelőtt éppen aktuális szerelmeimmel dürrögtem online tele szivecskével meg szerelmes dalok youtube linkjeivel. És az elmúlt 1 hónapban ebből a háromból kettőnek gratulálhattam egy aranyos facebook üzenetben az esküvőjéhez, illetve a cuki gyereke születéséhez. (A harmadikról csak azért nem tudok ilyeneket, mert még nálam is sokkal elbaszottabb lélek). Szép pár voltunk...)

Kibaszottul lemaradtam a saját életemmel.

Kettő dolog...

Egyrészt basszameg, hogy annyi program lenne jövőhéten, amikro én ZEN állapotban fogok szenvedni mosolyogni Visegrádon.

Másrészt basszameg, hogy csak azért, mert olyan kis magányos volt a  lelkem (és majom részeg a testem) igent mondtam valamire, amire kb 15 éve tudok nemet mondani, és baromira megbántam, és kurvára el is rontódott minden.

"Dia, nem azért jöttünk össze, mert kivertem a fogadat, hanem mert csodaszep vagy. Te vagy a legszebb kibaszott lány Kecskeméten."

Relationship goal.

Fishing on Orfű.

Ma olyan jó kedvem van, hogy két órája Hiperkarmát hallgatok és sírva ölelgetem a kutyát. Plusz véletlenül karamellás magnumot vettem, ami szar. MINDEN SZAR. :(

Arra gondoltam, hogy törlöm a gecibe az előző bejegyzést, mert ekkora köcsög még én se lehetek. De aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen de... ekkora köcsög vagyok. Úgyhogy marad.

Mingyááááá Orfű <3

Én tényleg (és most minden irónia meg gonoszkodás nélkül mondom, hogy tényleg) nagyon nagyon örülök, ha hozzám közelálló emberek boldogok. Boldogok az új/régi kapcsolatukban. Mert az egy jó dolog. Meg legalább addig is nem nekem kell a nyomorával foglalkoznom. Bárcsak én is így lennék (ezt meg irigység nélkül mondom).

Ámde... elmondhatatlanul nem érdekelnek ezek az arcok engem. A lehető legkevésbé sem. És tényleg hatalmas köcsögnek érzem néha magamat. De egyszerűen a legkisebb mértékben sem érdekel a kedves barátnőim, barátaim új csajai, pasijai. Kurvára nyűglődve megkérdezem, mert tudom, hogy ILLIK, meg amúgy is biztos szívesen beszél róla (mondjuk miért azt nem tudom, mert én kb annak örülök, ha azt se tudjk, hogy ha éppen van valakim, mert egyszerűen nem szeretek róla beszélni) és nagyjából a harmadik mondatnál kapcsol ki az agyam. Pedig velem tényleg lehet beszélgetni. Szívesen hallgatom a munkahelyi sztorikat, a gyerekől a sztorikat (tényleg!), a kutyáról a sztorikat, az esküvőről meg a lánybúcsúról (mondjuk feltéve, ha nem a szupergáz kínos kategóriáról van szó, ami amúgy épp most valós veszély), az autókról, a politikáról, a zenéről, a félredugásokról, a sorozatokról, a piálásról, paizásról, randikról, tinderezésről az anyámfaszáról... De a beteljesedett és működő kapcsolat nem hoz lázba. Mármint... egyszerűen az van, mindenkinek volt/van/lesz.

Je suis legrosszab barát.

Persze majd magamba nézek, és rájövök, hogy igazából csak egy iriny genya vagyok, egy Grú, egy Szörnyeella de Frász, maga Maleficent...

Rendkívül selejtesnek és lustának érzem magam, mert ugyan kb heti 8 óra munkám van összesen, és mégse vagyok képes sportolni, élni, szocializálódni, úgyegyáltalán VALAMIT csinálni magammal. Most, hogy itt a kutya legalább kénytelen vagyok kimenni az utcára, de nekem még a (kölcsön)kutyám is antiszoc, uh leginkább kettesben dünnyögve bandukolunk az aszfalton. Igen, mert nem szereti a füvet se.

Az se segít a dolgon, hogy az ember akivel nem is jártam, de azért kirúgott (nice) végülis nem úgy gondolta. Így aztán fáraszthatom magamat azzal, hogy szándékosan NEM gondolkodom ezen az egész elbaszott dolgon.

(mike meg ne töröljön a listájából, mert úgyis mindig visszatérek)

A nap jósága, hogy meglátogatott mike minket, és kutyáztunk meg csevegtünk. (Legutóbb ez cirka 8 éve történt meg)

A nap bénázása, hogy tökre eszembe volt, hogy menőzhetnénk egy oldschool freeblog szelfivel, aztán kb 3 perc alatt felejtettem el. Cöh...

Milyen sokan lamentálnak mostanában azon, hogy az egoblogok ideje lejárt, meg a blogolás ógy önmagában nagyjából kifújt.  Facebook, meg a twitter mindent átvett, nincs idő, igény érdeklődés a hosszú elmélkedésekre. 

Visszagondolva nagyon jó, hogy anno a freeblog indulásakor / csúcs időszakában benne lehettem ebben az örületesen sokszínű, és izgalmas társaságban. Mindig kicsit úgy éreztem, hogy oda csak a "menő" bloggerek írnak (akik tudnak is írni, meg mondanivalójuk is van) és én csak a kispadról figyeltem őket. Még a blogtalikon is. Pedig nem voltam már akkor se az a szemérmes leányzó. De valahogy néhány tényleg jól sikerült poston kívül (főoldal meg dícsérő hozzászólások nagyágyú bloggerektől, de örült a fejem neki...) sose volt nagyon izgalmas. Inkább tényleg csak napló, meg élményszösszenetek rögzítése a végeláthatatlan jövő számára (nem számolva a freeblog teljes elhalálozásával, és az én lenemmentésemmel)

De szerintem - és erre akartam kihegyezni ezt a szentimentire sikeredett postot- a blogolás örök, az egoblogok újra feltámadnak hamarosan, és lesz egy új, cuki blogger generáció, akikkel együt lehet izgulni.

Komolyan kérdezem, hogy kit kell leszopni ahhoz, hogy a havervagy.hu levlsitájáról le tudjak iratkorzni? Nekem ez tönkre teszi az életem...

Már megint csak annyit tudok mondani, hogy a picsába annyi minden történik, és mégse történik semmi. Egyrészt utálom, hogy a fészbuk megölte  ablogot, másrészt utálom, hogy elment a módzsóm teljesen az írástól. Nem mintha valaha tudtam volna írni, de azért ez mindennél szánalmasabb, ami blogolás néven most fut.

A múlt hetem különösen szürreálisra sikeredett. Hétfőtől vasárnapig csak néztem, mint hal a szatyorban. Kezdve onnan, hogy iszonyatosan beszopódtam egy mlm-be, mert nyomorék vagyok, és nem tudok egyes embereknek nemet mondani. Kiemelném, hogy már NAGYON sokat fejlődtem, és pl ismeretlen kreténeket már simán elhajtok, de azért amikor közeli ismerősöm/barátom kezd el zaklatni ilyenekkel, akkor inkább belemegyek, csak ne bántódjon meg senki. Lúzer, tudom. LÚZER.Most legalább lesz min szoronganom megint.

A keddi randit inkább felejtsük el, vagyis főleg az utána következőket, mert amíg még ott magában a szituban (ahova tényleg nem értem hogyan keveredtem, de ezt hagyjuk is) nem is volt rémes, sőt.. addig az afterlife egyszerűen maga a kénköves sárkányhányás. Furcsa, érthetetlen, zavaros. És mondtam már, hogy érthetetlen is? (ide kapcsolódóan belinkelném mikét, aki megírja azt is, amit én nem tudok.)

Az egész szorongásom és teljes zavarodottságom (ja még volt egy pénteki wtf este is, de azt majd máskor) odáig terjengett, hogy a szombati estét tökéletesen vállalhatatlan módon egy exemmel töltöttem, és pirosan fájó szájig smároltunk.

Mellettünk egy csaj iszonyú cuppogással és nyaflatyolással tolja magába a sült banánt. Miután nekem meg hatalmas darabokban foszlik a fejemről a bőr, egyáltalán nem vagyok kevésbé gusztustalan. Nincs nagyon jogom csúnyán nézni.

Természetesen a mi kis csapatunkban is megvannak azok, akik itt (megint) rájöttek, hogy Mucsaröcsöge alsó a világ legjobb helye, és sohatöbbet nem utaznak el onnan. Mert itt minden túl meleg, túl párás, túl koszos, túl csípős, túl ázsiai.      
Vannak itt kispajtások, akik már végigélvezték a thai konyha  szépségeit a börgerkinges hamburger, pizza, gyros és rántotthús formájában. Nem mondom, hogy mindenkinek szeretnie kell a kígyótbékát, de ez azért kicsit túlzás.
Aki nem talál itt semmi szeretnivalót, az tényleg menjen haza...

A mosás 20. percében jöttem rá, hogy a kabátom TOLL, úgyhogy talán nem lehet (=kellett volna) kimosni a gépben. Az hagyján, hogy elment a pufisága, de olyan szagot áraszt, mintha meg is halt volna benne egy csirke :(
Még jó, hogy már itt a tavasz.(?)

Alapvetően azt hiszem mégiscsak egy igen irigy és féltékeny típus vagyok. De a nálam sokkal nagyobb lúzerek legkisebb sikere is a (kevéssé szimpatikus) kurvanagy irigység mellet őrült mód tud doppingolni is.
This is how we roll.

Régi régi barátnő, él messzi külföldön. Néha skypolunk, hogy mégse csak a facebook statusokból halljunk egymásról. Nem beszéltünk kb 3 hónapja, rápötyögök hogy valamikor dumálhatnánk. Válasz: Mostanában kurvasokat dolgozik, de majd utána.  Csak én kapok ettől agyfaszt? Én azt hiszem még sose mondtam ilyet. Megőrülök, amikor emberek egy egészen egyszerű igen / nem válaszban elkezdik magyarázni a dolgokat. Ahelyett, hogy annyit írt volna, hogy "ok, keresünk egy dátumot nemsoká'" vagy "fú tényleg rég nem beszéltünk, mindenképp". Egyrészt kurvára lelombozó, másrészt szerintem tök bunkóság.

A nem takarítok otthon, mert "kisgyerek mellett Évi TE el se tudod képzelni mennyire strapás" című műsort meg el se kezdem. Pedig meg se szólaltam, csak gondolom volt egy fejem, amikor a fürdőszobai "tükörre" ránéztem. Mindezt akkor, amikor épp gyerekszittelek neki 6 órát, hogy a gardróbjában (!) rendet tudjon rakni.
I mean PLEASE. Miért van az, hogy van aki tudja menedzselni az életét 1-2-3 (kis)gyerekkel is, más meg rögtön megpempősödik agyilag? Ő az aki amúgy már nem tud lépést tartani senkinek az életével, mert ő már _anya_, és neki nincsen ideje "ilyesmikre" (bármit is jelentsen ez)

A héten direkt engem idegeltek az emberek sztem. Vagy csak köcsög vagyok.

Ja és azt mondtam már, hogy 45 nap múlva itt fogok heverni?

Ugye azt tudjuk, hogy kicsit hipochonder vagyok, de szerencsére cserébe egészen fura betegségek meg is találnak.

Ettől függetlenül a most felfedezett (pár hónapja) mondjuk inkább vicces, mint halálos, de remélem kellően sajnáltok, mert irtó kellemetlen. Szóval az történik, hogy a jobb fenekem alatt (combi felső, segg alsó) van egy "hideg folt", kb tenyérnyi, és mindig hideg. Nem fázik, az azért abszurd lenne, de mindig érzem, hogy ott más az érzete a testemnek, ha odanyúlok hideg, és nem is melegszik fel. Nagyon creepy. Van ilyen egyáltalán?

Rég kérdezték meg, hogy 'szopok-e' valamint mi a véleményem (!!) a körülmetélt farokról. Avagy ma estére átállítottam 24-re a tinder alsó határát.

Szeretnék leülni és bömbölni egy órán keresztül. De már ahhoz is enervált vagyok. Mindenki elmehet a jó büdös picsába.

Nem elég szomoúság volt, hogy Bögre blogját már nem olvashatom, most cicza is bezárta a bazárt (jó nyilván hetekkel ezelőtt, csak hűtlen blogger voltam)

Brü-hü.

Ki gondolná, hogy leadni egy terhet, mégha édeset is (félédeset?) ennyire felszabadító. Vagyis inkább átadtam másnak. Mostantól (legalább egy ideig) nem az én vállamat nyomja, és tudok a saját nyomorommal foglalkozni, és nem más mégjobban elkúrt életét egyengetni.

Amúgy meg csak szerintem a világ egyik legjobb filmje a Scott Pilgrim vs. the world? Oh Yeah  - NOOOO... \o/

update: oh a Magic Mike meg mekkora eyecandy. Mókusarcú Channing Tatum ahogy tekeri, holly crap. Super tv2 - you love me today, don't you?