Már megint csak annyit tudok mondani, hogy a picsába annyi minden történik, és mégse történik semmi. Egyrészt utálom, hogy a fészbuk megölte  ablogot, másrészt utálom, hogy elment a módzsóm teljesen az írástól. Nem mintha valaha tudtam volna írni, de azért ez mindennél szánalmasabb, ami blogolás néven most fut.

A múlt hetem különösen szürreálisra sikeredett. Hétfőtől vasárnapig csak néztem, mint hal a szatyorban. Kezdve onnan, hogy iszonyatosan beszopódtam egy mlm-be, mert nyomorék vagyok, és nem tudok egyes embereknek nemet mondani. Kiemelném, hogy már NAGYON sokat fejlődtem, és pl ismeretlen kreténeket már simán elhajtok, de azért amikor közeli ismerősöm/barátom kezd el zaklatni ilyenekkel, akkor inkább belemegyek, csak ne bántódjon meg senki. Lúzer, tudom. LÚZER.Most legalább lesz min szoronganom megint.

A keddi randit inkább felejtsük el, vagyis főleg az utána következőket, mert amíg még ott magában a szituban (ahova tényleg nem értem hogyan keveredtem, de ezt hagyjuk is) nem is volt rémes, sőt.. addig az afterlife egyszerűen maga a kénköves sárkányhányás. Furcsa, érthetetlen, zavaros. És mondtam már, hogy érthetetlen is? (ide kapcsolódóan belinkelném mikét, aki megírja azt is, amit én nem tudok.)

Az egész szorongásom és teljes zavarodottságom (ja még volt egy pénteki wtf este is, de azt majd máskor) odáig terjengett, hogy a szombati estét tökéletesen vállalhatatlan módon egy exemmel töltöttem, és pirosan fájó szájig smároltunk.