Egyáltalán nem szeretem boldog emberek blogját olvasgatni. Akkor inkább olvasom a gyömbit meg a bögrét (non offence) mert azzal együtt tudok érezni, sírni, röhögni. Azért remélem még tudok valahol örülni mások örömének. Az lenne  nagy basz, ha már az se menne.

Btw nem blogoltam le asszem (és most nem olvasok vissza), hogy közeli baráti (? - long story) körben gyereket várunk. Nagy az izgalom, még nagyobb a wtf, és még ennél is nagyobb a kétség az egész működését illetően. Sebaj, szurkolunk, és persze megállás nélkül forróvonalon hüledezünk.