2014. augusztus 26., kedd

Proving people wrong is my favorite pastime, hobby, and ideal career

-Jó napot, megállíthatom egy percre? A fidesznek gyüjtünk aláírásokat.
-Na abban sajnos nem tudok segíteni.
-Miért? Nem itt lakik?
-De, itt szemben.
-Akkor?
-... (szemöldökfelvon)
-.... Ah. Viszontlatásra.

2014. augusztus 25., hétfő

2014. augusztus 20., szerda

Randim is lesz még a héten, aminek már most látom a kimenetelét. Én erre tök alkalmatlan vagyok. Hogy is kedvelhetne meg valaki, ha magamat is egy undok, csúnya és kicsit idegesítő valakinek tartom. És persze megsértődöm, ha valaki egyetért ezzel. Not cool.
Még kevésbé izgalmasabb témákra utazva, én ANNYIRA szeretnék egy ilyet. Hosszú hosszú évek óta. És mostanra a magyarországi időjárás is indokolttá teszi.
Nem is meséltem az irtó vicces (NEM) kalandjaimat a magyar egészségügy bugyraiban.
Van ugye  A PUKLI, ami pár hónapja ránőtt, a kezemre. Elég látványos, elég undi, elég böe. Gyorsan internetdiagnosztizáltam magam (vajon honnan szerzek magamnak ilyet? Miért mindig nekem vannak a leglehetetlenebb furcsa betegségeim meg képződményeim?), és megnyugtatva magam, hogy nem valami fura rákom van, elkezdtem nyomozni, hogy mégis hogyan tudnék tőle megszabadulni. Mert mégiscsak gusztustalan. Gondoltam, hamár 33 éve fizetem a tb-t, talán nem költenék rá egy vagyont, hogy az arsmedicában kivágják, nagy merészen MÁJUSBAN bejelentkeztem a sebészetre (feltételezve, hogy ilyesmit ott néznek meg. Vacilláltam még az ortopédia meg a kézsebészet között, de előbbiről megvan a véleményem már pár éve, utóbbi meg nincs a kerületben, így aztán maradt az általános sebészet.), kaptam is időpontot 3 nap múlvára (W.T.F.).  Elbattyogtam, megvizsgáltak, megröntgenezték, tisztára el voltam ájulva a sebesség és a kedvesség miatt. Ámde a fiatal doki úr, miután megerősített a puklim mibenlétével kapcsolatban (#tinyguitarsolo) közölte, hogy előjegyez a kisműtétre SZEPTEMBERRE a főorvos nőhöz, merthogy ő csinálja ezeket. Dejó. 
Néhány hét múlva felhívnak, hogy megüresedett egy hely augusztusban, mennék-e akkor. Hogyne mennék. Ez volt múlt héten. Elbaktatok, már előre halálba paráztatom magam, hogy fájni fog (nem fog) meg ronda helye marad (az biztos, mert nekem irtó rondán hegesedik a bőröm), meg amúgy is félek és jaj. Teljesen feleslegesen idegesítettem magam, ugyanis a gonosz boszorkány kinézetű doktornő rám nézett, majd elkezdett az asszisztens hölgyikével (!!) beszélgetni, miszerint "nem tudom, hogy miért hozzám küldték ezzel, hiszen _tudja_ hogy én ezt nem csinálom, csak a kézsebészet". Dejó. Akkor what  to do. Jelentkezzek be a szomszéd kerületes kézsebészetre, de az fizetős nembaj? Nem dehogy tökjó. Mikor tudok menni. Szeptember 16-án,, ahol megvizsgálnak és majd kapok időpontot a műtétre. 
Na végül itt gurult el a gyógyszerem, nagyonköszönöm nem, akkor majd elintézem máshogy. Ígyhát 25-én megyek vágatni a magánba, sokpénzé. Köszi a halakat.

2014. augusztus 19., kedd

Egyik este nem tudtam aludni (jé) és valami rémesen gusztustalan dologra jöttem rá.
Van olyan barátom, nem is egy, akit csupán azért tartok annak, mert nincs másik. Akit simán lecserélnék, ha jönne valaki az életemben, aki ez a "típus", csak "jobb".
És akkor még csodálkozom, hogy nincsenek barátaim, meg nem szeretnek az emberek.
Azt mondják (ki és hol azt nem igazán tudom, mert én még soha senkitől nem hallottam, csak azt, hogy 'azt mondják"), hogy egy embernek naponta 3x van olyan ötlete, ami fantasztikus, és egyedülálló, és ha az illető eléggé kitartó, akkor abból nagyon klassz dolgokat lehet kihozni. Érted. Naponta. Háromszor.
És mégis, én, aki 2 -3 évente "kitalálok" valamit (igazából nem találok ki semmi újat, csak valami újba fogok bele), akkor látom az embereken a megrökönyödést, meg a lefagyást, hogy már megint mit találtam ki. Már megint miért borítom fel az életemet. Már megint mit okoskodok. Ahelyett, hogy fognám magam, és "rendesen" dolgoznék valahol. Igen, elmehetnék egy jó kis céghez középvezetőnek, halálba stresszelném magam, és utálnám minden második percét. Hívtak is, hívnak is (hálistennek, mert ugye legyen mindig D terv), de én erre alkalmatlan vagyok. Próbáltam, kikészültem, nem csináltam jól, és jó nagyot buktam benne. (És nem is ez a legrosszabb része, mert mindenkinek szüksége van buktatókra.) És baromira nem éreztem magam jól az egészben, még akkor se, amikor ment a szekér. Szeretek a magam ura lenni, szeretek elmolyolni dolgokkal. Szeretem látni életre kelni a terveket. Most is éppen ebben vagyok, és élvezem. És ha majd kivirágzik az egész, akkor már jöhetek azzal, hogy én tudtam ezt előre. (Dehogy tudtam.) Addig meg hallgatom a ki (nem mindig) mondott szavakat.

2014. augusztus 10., vasárnap

A fél hétvégét random Tinder csevegéssel töltve felmerül a kérdés, hogy mit érdemes csinálni. Olyan képet felrakni, amin jobban nézünk ki, mint valójában (we all know what I talk about),  vagy pont ellenkezőleg, egy kicsit tramplibbat.
Nagyobb az esély a randira a csinibbel, de igen kellemetlen a rácsodálkozás a partner részéről a valóságra.
És nem, nincs olyan kép, amin úgy nézek ki ahogy valójában.
Nem vagyok valami rutinos a netrandikban.

2014. augusztus 9., szombat

A hét tanulsága, hogy csak addig vagyok iszonyú liberális, laza és rugalmas az alapvető szabályokkal szemben, amíg nem velem szemben szegik meg őket.
Ugyanitt egy vödör wtf elvihető.