Írtam egy hosszú postot az élet nagy dolgairól, és közvetve a tegnap estémről, aztán meg belemélyedtem mások blogjába. Új blogokba, ismeretlen emberek életébe. És végül nem postoltam ki a hosszú bejegyzést életről szerelemről barátokról. Mert egyrészt rájöttem, hogy baromira nem tudok írni (erre néha rájövök), másrészt arra is rájöttem, hogy mennyire nem becsülöm azt meg amim van, és inkább siránkozok azon, hogy mi nincs. És ezt végképp nem szeretném a világ elé tárni.

Maradjunk inkább csak felületesek.

Úgyhogy inkább most ide csak annyi kerül, hogy elvesztettem egy fél pár cipőt a lakásban. Mégis hogyan?