Ma arra a rémes dologra jöttem rá, hogy pont egy éve tart ez az áldatlan állapot. Pont egy éve élek teljes, totális stresszben, nem volt olyan nap, hogy ne szorongtam volna a munkámon. És ez kibaszottul rettenetes, lássuk be. Nem az, hogy van az embernek egy két rossz hete, amit kibekkel valahogy, lefogy (vagy felhízik), aztán megoldódnak a dolgok (vagy nem), és akkor megnyugszik. Nem. Gyakorlatilag a folyamatos gyomorgörcsben élek, állandóan bőgök, nem tudok aludni,  és ez lássuk be eléggé meg is látszik rajtam. Iszonyú karikásak a szemeim, olyan színem van, mint egy halottnak, a hajam is borzasztó állapotban van, a gyomrom kivan, ég, fáj, tönkrement. És persze ma is megállapítottuk, hogy "hát egyszer már csak vége lesz". Igen, reméljük, hogy egyszer már vége lesz. De még mindig nem látom, hogy mikor.