Arra a szomorú dologra jöttem rá, hogy néhány ember úgy van az életemben igen rég óta, hogy igazából nem is őt kedvelem, hanem valakit, akit elképzelek, hogy ő milyen. A "better version of him/her", aminek gyakorlatilag nincs köze ahhoz, aki valójában ő. Sőt, tulajdonképpen ugye csak a szerintem jobb változat. Amilyen barátokat én szeretnék magamnak, nem azok, akik vannak. Alig van egy ugrásra a képzeletbeli barátoktól. Ez azért elég gáz.