Nagyon szeretek utazni. Egyedül is (vagy inkább egyedül.). Nem azért mert ennyire antiszoc vagyok - vagy de - , hanem mert inkább megyek egyedül, mint olyan partnerrel, aki abszolút nem passzol hozzám utazási stílusban. Nem vagyok őrült városnéző, de azért szeretek császkálni, nem vagyok világ lustája, aki csak a tengerparton fetreng, de azért lazán tudok 3 napot semmit se csinálni, nem vagyok vásárlásmániás, de ha épp olyan napom van, akkor simán elvásárolgatok 6 órát egyhuzamban. Értjük ugye? Na és éppen most (?) nincs olyan partner, barát, pasi, ismerős, travelbuddie, aki legalább nagyjából passzolna a szokásaimhoz. Így hát inkább megyek egyedül, és nem bánom.
Nagyon - nagyon el akarok menni Délkelet - Ázsiába, ezen belül Vietnam, Kambodzsa, Mianmar, kicsit a Fülöp - szigetek ami izgatja a fantáziámat. India különösebben sose vonzott, ezt mondjuk meg nem magyarázom, hogy miért, mert a többi meg nagyon. Ez volt ugye a januári terv, de szokás szerint keresztül húzták). Rongyosra olvastam a kk blogot, irtózatosan irigykedtem már akkor is, és mindenképp egyszer nekifutok egy hosszabb kirándulásnak erre.
Dél-Amerikában is kéne kicsit csatangolni (igen, ezt Panamerikana blogot is rongyosra olvastam), az USA-ban mindenképp, de talán azt később is ráér, meg Afrika nem túl veszélyes részein.
Most arról álmodozom, hogyha végre tényleg vége lesz már 2013-nak, akkor lesz annyi szusszanásnyi időm, meg energiám, hogy legalább el tudom kezdeni kihúzogatni ezeket a bakancslistámról.