A Mindig Mindent Félbehagyó Ember. *MMFE*

Talán az egyik legjobban idegesítő és irritáló személyiség. Nem tudom nem megjegyezni, még akkor se, ha amúgy nincs nagy gondom vele. De ettől egyszerűen kiugrom a bőrömből. 
Tudjátok, aki soha nem olvassa végig a könyvet, mert idő közben megunja. Beiratkozik salsa/francia/patchwork/bonbonkészítő tanfolyamra, de az 5. óra után már nem jár be. Elkezd lelkesen sportolni, de 2 hónap múltán már nincs rá ideje. Kaszálja a sorozatokat (mondjuk ez amúgy is feldolgozhatatlan). Megunja az addig kedvenc játékát. (Abbahagyja a blogolást!)

Ismeritek? A kötődés, az érdeklődés és az elhivatottság teljes hiánya. Az érzelmi sivárság.

Hasonló típus, a Nem Tud Semmi Érdekelni (NTSE), avagy a hobbitlan ember. Ugyanazon a vonalon mozog a lelki élete, de még mindig tolerálhatóbb koordinátája van a sajnálom - idegesít koordináta-rendszerben.

Miért vagyok körbevéve ilyenekkel? Vagyis inkább, miért ilyenek az emberek? Miért nem tudnak szeretni valamit BÁRMIT annyira, hogy az igaziból érdekelje? Miért nincs embereknek hobbija, kedvenc zenekara, aranyos szokása. Mit csinálnak úgy általában?

(Tudom, hogy más szemében a szálkát, sajátomban meg a gerendát se...)