2013. november 20., szerda

Annál nagyobb rémálmot el se tudok képzelni, minthogy egyszercsak eltűnik a családom úgy ahogy van. Mert imádom őket. Mindet.
Ennél nagyobb rémálom már csak az, amikor az élet normális és szokásos útján haladva (most abba ne menjünk bele, hogy én nem vagyok se normális se szokásos, de legalább nyomi az igen)  új emberek csatlakoznak be az ember családjába. Akik ahhoz tartoznak, akit feltétel és gondolkodás nélkül szeretsz. 
Hosszú évek óta vannak együtt, de valahogy mostanság elkezdődött a brazil szappanoperákat megszégyenítő kakaskodás (csirkéskedés?) közöttünk. Nem mondom, hogy kellemes. És nem mondom, hogy nem kerül kifejezett nagy erőfeszítésembe, hogy ne nyomja le izomból. Mert azt is megtehetném. De nyilván se a tesómat nem akarom megbántani, meg a helyzetet feszkózni. De ettől még elmegy a hajam mostanában hetente valami irritáló megjegyzésen. Meg beszólogatáson. Meg számonkérésen (miért nem barizunk többet?)
Nálunk otthon sose volt szokás a bájolgás, ssoe volt szokás az összecimbizés. Égnek áll a hajam, amikor látom, hogy x pasija felhívja x anyukáját csak úgy. Anyám nagyjából soha életében nem beszélt kettesben egy pasimmal se (jó, nyilván megint vegyük azt ki, hogy én debil vagyok), nem volt meg a telefonszáma neki, és egyáltalán nem volt igénye az anyóspajtással jóban (=ismeretségeben) lenni. Még nekem is nehezemre esik egy másik családba legalábbis minimálisan beolvadni, pedig optimális esetben lájkolom a páromat. Értjük a szitut? Ti mit csináltok a tesó párjával?

6 megjegyzés:

  1. Te én vagyok a tesód párja? :DDD
    Mert kb. ezt csinálom a sógornőmmel. :) Vedd poénra a dolgot, úgy minden könnyebb. És nem vagy debil, nem mindenki olvad be olyan könnyen, időkel mindenhez. :)

    VálaszTörlés
  2. Én agyhalott leszek a nővérem férjétől, de ez könnyebb helyzet lévén ő férfi, így csak simán távol tartom magam tőle családi eseményeken. Szerintem vizsgáld meg, hogy tudnád-e kedvelni, ha nem, akkor csak tartsd magad távol tőle, feltűnés nélkül :)

    VálaszTörlés
  3. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs a kiscsajjal (véleményem ugyan van az egész kapcsolatról, de nincs igényem ezzel trollkodni sehol, jól megvannak, szeretik egymást, én meg ennek örülök). De a 2-3 hetente családi ebéd, havonta 1-2 átmegyek átjönnek. És nekem ez kb kielégíti az igényszintemet a közös életünkből. Szívesen vigyázok a macskákra, segítek bármiben, bármikor bárhol. És ezt tudják is.
    Nem érzem magam gonosz sógornőnek from hell, Csak semmi vágyam nincs a mi kapcsolatunkat ennél szorosabbra fűzni.

    VálaszTörlés
  4. sztem ha vagy olyan jóban a tesóddal, akkor ezt neki mondd el. kiemelve azokat a részleteket, hogy szívesen segítesz ahol tudsz, meg egy-egy családi kaja elmegy, de neked több fér bele. idő, saját élet x, kisfaszom miatt. ezt meg kell értenie és sztem neki kell kommunikálnia a "kiscsaj" irányába.
    ha ez nem járható út, akkor marad a mosolyogva ignorálás, a beszólogatások lenyelése, majd a járulékosan kihullott haj összeszedése.

    a pasimnak 2 lánytestvére van, akiknek sem az életfelfogásával, sem kb semmijével nem értek egyet, de azt az évi pár családi összeborulást kibírom komolyabb pofavágások nélkül. nekünk az a szerencse, hogy egyrészt relatíve messze laknak, és ugyan néha érkezik baszogatás, hogy keveset találkozunk; a több találka térben és időben kivitelezhetetlen.
    szóval én amúgy kussolok és lenyelem a békát. :(

    VálaszTörlés
  5. Az öcsém csaja jófej. Néha bejön bandázni a kölökkel (az öcsém nélkül), de azért mindenki vannak saját barátai. A sógornőm meg egy tök más világ, úgyhogy ott meg még ennyire sem merül fel ilyesmi. :)

    VálaszTörlés