Félreértés ne essék, én is szeretek bringázni. A mezőn, a külvárosban, anyuéknál, a Balcsin. Csípem a Critical Mass-t (?) is. Jópofa. Hepöning.

Amit elmondhatatlanul utálok, az a belvárosi bringanáciskodás. A csakazértis. Vegyük tudomásul, hogy a belváros nem alkalmas arra, hogy bicajozzunk benne életvitel szerűen. Mert nincs kiépítve a bringaút hálózat. Mert amúgy is szűkek a sávok, amúgy is mindenki tilosban parkol. És nem segíti az az iritáló, pofátlan flegma stílus sem, amivel a bringások képviselik magukat. Ha kedved úgy tartja, akkor gyalogos vagy, ha amúgy akkor autós. A lesből előbukkanó, száguldózó hülyékről nem is beszélve. Az egyirányú utcák kétirányusítása. A műruppótlankodás. 100ezer a biciklim, de csak lepukkant műanyagpoharas helyekre járok Kunderát olvasni. Az ördögbotozós modern hippiskedés. A cipzáros adidas melegítő.
Kikészítenek.