Lassan megyek haza téliszünetre, úgyhogy el kéne kezdenem sminkelni és nem slamposan öltözködni. Egész könnyű megszokni a trehány kinézetet, ha mindenki az elvárt minimum alatt teljesít...

Csak mert mindig kell az egzotikum, annyit mondok, hogy Bartholini-mirigy (tudtad, hogy van ilyened?) tályog.
Konkrétan beszarok a fájdalomtól.
Mit nekem egy fülfájás meg gyomorrontás. Sokkal menőbb valami, amiről még életemben nem hallottam, és hálaistennek iszonyú kellemetlen minden szinten.

A konyhasfiu undi kezdodo herpeszerol kiderult, hogy egy kibaszott merges pok csipese. 1 hete korhazban van, es szavaim nincsenek arra, hogy milyen allapotban van a feje.

Minden közös étkezés közben a bbc radió valamelyik klasszikus adását hallgatjuk, és valamilyen oknál fogva ezekben az órákban csak és kizárólag temetőkompatibilis darabokat választanak a szerkesztők. Kb úgy éreztem magam hetekig, mint Vitay, amikor Árkdra került a Sokoray Atalából.
Mostanra egészen megszoktam, ígyhát ma rendesen félrenyeltem, amikor megszólalt vacsi közben az, hogy ooooooszámtájmzájgetdöfíling....

Odamentem egy cuki szép cicához aki szontyin nyávogott, hogy hátha van rajta nyakörv. Sugárban hányt le.

Kiadódott a lakásom.

A sors fura fintora, vagy csak a vicceskedése, hogy végülis Ő vette ki. Én meg szokás szerint a kisebb ellenállás felé menve ráhagytam a dolgot. Vajon mikor bánom meg?

It's happening. Kedden repülök.

Régóta olvasom Ilonkát. Nagyon szeretem olvasni, ő a fénysugár, hogy van remény, lehet ezt az élet nevű játékot normálisabban is játszani. Én sose voltam ilyen kedves, ilyen harmonikus (még a harmóniátlanságban is), nem vagyok cuki se, az esetek nagyrészében inkább cinikus vagyok és fikázós, mint a jót kereső. De ezt tudjátok. 

Mégis most először tudtam azonosulni egy bejegyzésével úgy teljes szívemből. (És lendületből csodálkozni néhány hozzászóláson.) Ha valami elképesztő módon ki tud borítani, az a szerencsétlenkedés meg a 'amit te szeretnél' (esküszöm, hogy még a drágám-at is hallom a mondatok mögé). És annyira tudom, hogy az embert ilyenkor megszállja valami elbaszott kisördög, és úgy kezd el viselkedni, hogy maga se hiszi el. Lehet bármilyen Damon Salvatore, ha nem viselkedik úgy, akkor kb Mr.Beannel is szívesebben randizom.

(Több okból is rettenetesen sajnálom, amit a múltkor csináltam, és nagyon, de nagyon megbántam, de többek közt leginkább emiatt soha a büdös életben én nem tudok férfiként ránézni, és kezelni. Mert ez a túlzott odalevés (én erre nem tudok mást mondani) elmondhatatlanul megterhelő és fárasztó. Az én pasim legyen tökös, és kemény. És ha már most az is idegesít, ahogy rám néz, akkor azt hiszem jobb el se kezdeni)