Tegnap este, amikor olvastam Antibaby blogját, nekem is az volt az első gondolatom, hogy "Hú, de öreg vagyok!". Létezik az, hogy ez már ilyen nagyon régen volt?

Én ugyan egy etappal fiatalabb vagyok, amikor megjelent a Hoppárézimi 1987-ben, én épphogy elkezdtem iskolába járni. Azóta is sokat emlegetett magyartanárom (vagy talán a könyvtáros néni miatt...már nem is tudom) miatt igen hamar a kezembe keveredett a könyv. És elképesztő módon megérintett. A sírvaröhögés mellett elképesztő hatással volt rám. Egyrészt hetekig azt álmodtam, hogy elüt az autó, és soha többet nem tudok beszélni anyukámmal, másrészt azonnal beleszerettem ZZ-be. Nem úgy, hanem amúgy :) 

A millió költözés meg jövés-menés közben egyáltalán nem tudom, hogy hol van a könyvem, de mindenképp elbaktatok a Deákra, és beszerzem. 

Négy könyv van, amit majd ha egyszer lesz egy kisnagylányom, el kell olvasnia. A Mari ne bomolj, a Mogyoró, a Macskaköröm (úristen a Szücsibe is szerelmes voltam) és a Hoppárézimi. Egyik se feltétlenül az elképesztő irodalmi értéke miatt, hanem mert nekem ezek a könyvek jelentették a kamaszkoromat. és a mai napig hülye fejjel kell vigyorognom ha csak rájuk gondolok.

(Lábjegyzetként annyit, hogy egy film is készült a Hoppárézimiből, ami egy nagy kalap szar lett, valahogy semmit nem sikerült belepaszírozni , amiről ez a napló szól. De el tudom képzelni, hogy ebből lehet valami jót gyártani)

Napom amikor ketten is megkérdezték face to face, hogy volt-e plasztikai műtétem, merthogy olyan nagyon máshogy nézek ki mint eddig. Talán mégis valami történt a koris baleseteknél a fejemmel? wtf...

Csak jelezném, hogy egy újabb pornó oldalról érkeznek a látogatók.
Persze nekem minden olvasó egyformán fontos. Szercsi van. :)

Mondjuk legalább nem lilult be mint atom a szemem alja. Csak mert véletlenül (?) könyökkel izomból belevágtak szombaton. De azért fáj, mint a szar. Meg az állkapcsom is. Pont úgy, mintha valaki erőből pofán vágott volna. Na oda meg egy díszlet esett. Ne is kérdezd.

Az este, amikor munka helyett végigolvasgatok egy blogot, és felfedezek linket charlieissocoollike-tól és Michael Aranda-tól. Nevek, amik nem mondanak senkinek semmit. Vagyis mostmár senkinek minusz egy. Made me happy.

Annácska postjára (lényegileg a téma ez volt) hosszasan elkezdztem ott válaszolni, de inkább ide kopizom, mert engem is érdekel a téma...

Ad1, Ez a fiatalember, aki kirobbantotta ezt az ügyet, az egy sima lúzer, aki bepöccent picit bebaszva, hogy neki miért kell fizetnie. Amúgy teljességgel ostoba és nagyon nagyon idegesítő. Az a típus, aki rádragad a fesztiválon, magyaráz, majd lehülyekurváz ha otthagyod. (mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem ismerem, csak láttam már itt-ott nyilatkoztatni)

Ad2, Más kérdés persze, hogy a nők / férfiak közti megszokott, de nem feltétlenül 2013. kompatibilis különbségeket erre rá lehet (kellett?) húzni az ügyre, mert igen bizony itt a préda meg a belépővel a bámulásra és "prédásításra" jogot formáló (bár ez szerintem max elméletben megálló okoskodás) gondolatokat bele lehet magyarázni.

Ha nagyon cinikus és szándékosan értetlenkedő lennék, azt mondom, hogy ha én mondjuk elmegyek valahova, és a férfiember odajön hozzám, áruként rámtekintve (mert ő vett belépőt, tehát neki joga van erre), akkor én finoman közlöm vele, hogy nem jár jó úton, és ő elmegy. Az egész problémakör megszűnik. (még egyszer mondom, ezt én se gondolom komolyan ebben a formában, de értitek mit akarok belőle kihozni)

Többünk szerencséjére mi nem tapasztaljuk ezt feltétlen nap mint nap a bőrünkön, de nyilván ez egy létező, és rossz dolog. Ennek ellenére nem biztos, hogy feltétlen ez a legégetőbb emberjogi, nő/férfi jogi probléma, amit orvosolni kellene.

(tripla zárójelben szerintem a pasikat kéne beengedni ingyen, mert egy átlag szórakozóhelyen kb 100 nőre jut 5 faszi)

Napok, amikor porrá égek. Mások miatt.