Nem elég szomoúság volt, hogy Bögre blogját már nem olvashatom, most cicza is bezárta a bazárt (jó nyilván hetekkel ezelőtt, csak hűtlen blogger voltam)

Brü-hü.

Ki gondolná, hogy leadni egy terhet, mégha édeset is (félédeset?) ennyire felszabadító. Vagyis inkább átadtam másnak. Mostantól (legalább egy ideig) nem az én vállamat nyomja, és tudok a saját nyomorommal foglalkozni, és nem más mégjobban elkúrt életét egyengetni.

Amúgy meg csak szerintem a világ egyik legjobb filmje a Scott Pilgrim vs. the world? Oh Yeah  - NOOOO... \o/

update: oh a Magic Mike meg mekkora eyecandy. Mókusarcú Channing Tatum ahogy tekeri, holly crap. Super tv2 - you love me today, don't you?

Azon gondolkodom néhány hónapja, hogy az orromat meg kéne kicsit faragtatni, mert ronda meg puklis meg nem kapok levegőt. Úgyhogy ma egész nap a youtubon nose job recovery videókat néztem (kurvára ráérek-e?) És úgy döntöttem, hogy teljesen jó vagyok krumpliorral.

Tegnap két dolog volt tök szar a fruttin. A magassarkú csizmám, meg az, hogy a pultoslány átkúrt.
Meg hogy Marci megint hülyére izgulta magát. Ez már három.
És ennyit láttunk:

Tumbli, ami nélkül soha többé nem akarok élni oldalt.
Kösz Orbán

Most akkor a leggings is nadrág lett, hogy Julia Roberts abban lejt a Calzedonia reklámban?

Lényeg a lényeg, megerőltettem magamat, és a héten kétszer is (!) kimozdultam programolni.

Először színházba mentem csütörtökön (?). A méltán világhírtelen Bagoly és Cica alatt azon járt a fejem, hogy ennyire vagyok én is színész. Meg azon, hogy legalább Jordán Adél kurva jól nézett ki, hamár a SZ K Tomi puha informatikussá punnyadta magát. Hát mi van itt? Radásul szar helyen is ültünk, ami csupán azért bosszantott, mert amikor vettem a jegyet teljes áron úgy egy hónapja, már alig volt hely, csak erre a csoffadék szélső első sorba. Az előadás napján meg a Ma este színház hírlevelén felfedeztem sokkal jobb helyeket. Féláron ugye. Köszönjük Emese. 

A két évvel ezelőtti szülinapomon ültem utoljára első sorba, amikor is az én drága kollégáim úgy gondolták, hogy az amúgy tök szuper egész nap méltó lezárása a Madách Színház  Csoportterápia című musical-je lesz nekem, az első sor közepéből. Konkrétan rám izzadt a Nagysanyi, amitől majdnem behánytam, de tényleg. És amúgy is kifejezetten utálom a musiceleket. Úgyhogy ezt nem tudom honnan álmodták meg.