Azt mondják (ki és hol azt nem igazán tudom, mert én még soha senkitől nem hallottam, csak azt, hogy 'azt mondják"), hogy egy embernek naponta 3x van olyan ötlete, ami fantasztikus, és egyedülálló, és ha az illető eléggé kitartó, akkor abból nagyon klassz dolgokat lehet kihozni. Érted. Naponta. Háromszor.
És mégis, én, aki 2 -3 évente "kitalálok" valamit (igazából nem találok ki semmi újat, csak valami újba fogok bele), akkor látom az embereken a megrökönyödést, meg a lefagyást, hogy már megint mit találtam ki. Már megint miért borítom fel az életemet. Már megint mit okoskodok. Ahelyett, hogy fognám magam, és "rendesen" dolgoznék valahol. Igen, elmehetnék egy jó kis céghez középvezetőnek, halálba stresszelném magam, és utálnám minden második percét. Hívtak is, hívnak is (hálistennek, mert ugye legyen mindig D terv), de én erre alkalmatlan vagyok. Próbáltam, kikészültem, nem csináltam jól, és jó nagyot buktam benne. (És nem is ez a legrosszabb része, mert mindenkinek szüksége van buktatókra.) És baromira nem éreztem magam jól az egészben, még akkor se, amikor ment a szekér. Szeretek a magam ura lenni, szeretek elmolyolni dolgokkal. Szeretem látni életre kelni a terveket. Most is éppen ebben vagyok, és élvezem. És ha majd kivirágzik az egész, akkor már jöhetek azzal, hogy én tudtam ezt előre. (Dehogy tudtam.) Addig meg hallgatom a ki (nem mindig) mondott szavakat.

A fél hétvégét random Tinder csevegéssel töltve felmerül a kérdés, hogy mit érdemes csinálni. Olyan képet felrakni, amin jobban nézünk ki, mint valójában (we all know what I talk about),  vagy pont ellenkezőleg, egy kicsit tramplibbat.
Nagyobb az esély a randira a csinibbel, de igen kellemetlen a rácsodálkozás a partner részéről a valóságra.
És nem, nincs olyan kép, amin úgy nézek ki ahogy valójában.
Nem vagyok valami rutinos a netrandikban.

A hét tanulsága, hogy csak addig vagyok iszonyú liberális, laza és rugalmas az alapvető szabályokkal szemben, amíg nem velem szemben szegik meg őket.
Ugyanitt egy vödör wtf elvihető.

Délkelet Ázsia (még mindig a  kk blog) és az északi fény megtekintése után szorosan ott van az utazós  bakancslistámon a Comic-Con  és a Super Bowl meglátogatása. (az ezek után következő pont a bikiniben karácsonyozás, lehetőség szerint ITT, ha valaki izgult volna a folytatáson)

Lesz dolog ezekkel.

Ma aztán tényleg semmit nem csináltam egy hatalmas lábas tejfölös nokedlis paprikáskrumplin kívül.

Na a jó dolgok és a blogolás az első nap kudarcba fulladt, mert ennyire elhivatott vagyok.

De akkor gyorsan a jó dolgok

- Csütörtökön csináltam hamburgert, ami irtó fincsi lett. Kajaképek rule dö vörd, de ezt még azelőtt befaltuk, hogy előkaptam volna a gépet telefont.

- Pénteken a tesómnál voltam, Da Vinci kódot néztünk, és fröccsöztünk és beszélgettünk. Ez biztos nyomin hangzik, de öcsém egyrészt nem az a bekuckózós dumcsizós típus, másrészt egész kezdek megbékélni a soon-to-be sógornőmmel (nem tudom mennyire soon, mert ő nagyjából kézzel-lábbal tiltakozik az esküvő ellen)

- Szombaton meg levonatoztam (!!!) a Balcsira, egy gyors napozásra. A MÁV-ról nagyjából három blogot lehetne megtölteni, mert valami elképesztő pudré dolog, és magam se hittem el, hogy háromezeré' a folyosón kell ülni a földön a cirka 70 fokban, 45 perc késéssel. De egyszer csak odaértem, és onnantól kezdve  minden happy volt. Isteni volt a víz, isteni volt a fröccs, isteni volt a vacsi. Mondjuk az embersűrűség az nem, de ne legyünk telhetetlenek.

Remélem mindenki nagy örömére megállapítottam, hogy átléptem az idei nyár mániás szakaszába (ezzel szemben az elmúlt kb 4 hétben képes voltam 18 órákat aludni, sírni és 24-et darálni felváltva, persze legalább ettől nem kipihentnek nézek ki, hanem félighalottnak). Legalábbis képes vagyok ellátni minimálisan a feladataimat. Még jó, hogy nincs sok.

Olvasgatok mostanában klasszik  blogokat, és irtóra szeretnék én is azt írni, de amikor a hét eseménye az, hogy megnyitott a spár, akkor még azt se tudom leírni, hogy mit csináltam aznap. Merthogy semmit. Vagyis megnéztem 8 Jack Bauer részt. Epic.

Mostantól minden nap csinálok VALAMIT és le/megblogolom. A pszichóm büszke lesz rám :)