2014. augusztus 19., kedd

Azt mondják (ki és hol azt nem igazán tudom, mert én még soha senkitől nem hallottam, csak azt, hogy 'azt mondják"), hogy egy embernek naponta 3x van olyan ötlete, ami fantasztikus, és egyedülálló, és ha az illető eléggé kitartó, akkor abból nagyon klassz dolgokat lehet kihozni. Érted. Naponta. Háromszor.
És mégis, én, aki 2 -3 évente "kitalálok" valamit (igazából nem találok ki semmi újat, csak valami újba fogok bele), akkor látom az embereken a megrökönyödést, meg a lefagyást, hogy már megint mit találtam ki. Már megint miért borítom fel az életemet. Már megint mit okoskodok. Ahelyett, hogy fognám magam, és "rendesen" dolgoznék valahol. Igen, elmehetnék egy jó kis céghez középvezetőnek, halálba stresszelném magam, és utálnám minden második percét. Hívtak is, hívnak is (hálistennek, mert ugye legyen mindig D terv), de én erre alkalmatlan vagyok. Próbáltam, kikészültem, nem csináltam jól, és jó nagyot buktam benne. (És nem is ez a legrosszabb része, mert mindenkinek szüksége van buktatókra.) És baromira nem éreztem magam jól az egészben, még akkor se, amikor ment a szekér. Szeretek a magam ura lenni, szeretek elmolyolni dolgokkal. Szeretem látni életre kelni a terveket. Most is éppen ebben vagyok, és élvezem. És ha majd kivirágzik az egész, akkor már jöhetek azzal, hogy én tudtam ezt előre. (Dehogy tudtam.) Addig meg hallgatom a ki (nem mindig) mondott szavakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése