History repeats itself. Just sayin'...

Kicsit melankólikus hangulatban ma a következőkön sírtam be:

- Egy telefonhíváson, amiben leüvöltötték a fejem teljesen ok nélkül (utána modnjuk bocsánatot kértek, de ez attól még nem jobb.
- Anyukám cuki mms-én (aki ugyan nem mondja, de tudom, hogy nagyon aggódik).
- Cicza a freebolgos költözéséről szóló bejegyzését. Én elképesztően szomorú vagyok, hogy véget ért a freeblog időszak. Nem is feltétlenül maga a szolgáltató (persze az is), hanem egyáltalán az a közösség. Akkor volt a legjobb és a leggondtalanabb, amikor én még nem is voltam a freeblogon, vagy épphogy átköltöztem. Volt egy nagy, laza társaság, akik így-úgy, nem feltétlenül ragacs módon kötődött egymáshoz. "Igen, én is blogot írok". Nagy beszélgetések, nagy bulizások, nagy szerelmek, gus, zokni, a Tandem. Szóval nekem hiányzik az egész. Persze zajlik az élet, rajtam kívül mindenki bőven előbbre tart az életében. Megházasodott, gyereke született, van rendes munkája, élete, céljai. Én meg itt ragadtam ebben a légüres térben. Nem jó.
- Hosszú hetek óta nem olvasgattam blogokat, most gyorsan bepótoltam, hogy kivel mi a helyzet. Valamiért mostanában nem keveredtem Antibaby blogjára se. Valahogy nekem mindig ő volt az a lány (meg Lucia) akire felnéztem, vártam a véleményét különböző ügyekben, irigyeltem a stílusát, az érzékét, a jó meglátásait. Sose kereszteztük egymás útját, de mindig szerettem volna (bármennyire bénán néz ez ki így megfogalmazva). Lényeg a lényeg, rettenetesen nagyon megörültem, hogy babát vár. Annyira emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim amikor legutóbb nem sikerült. Ez amúgy is az univerzum legnagyobb igazságtalanságának tartom, de az akkor valahogy nagyon megérintett. Most itt az idő, hogy a sors visszafizessen kamatostul mindent :)

Érdekes nézni, hogy Zs pont azokon a fázisokon megy keresztül, mint én kb egy évvel ezelőtt. 

A bullshitet nem feledteti a kellemes fizu, I'm telling ya. Persze nyilván jobb sok pénzért szart lapátolni. :)

A mai nap csúcspontja amúgy meg a bkv összeesküvés kihallgatása volt (most vajon megölnek, hogy leírom, hogy hallottam az egészet?)

-Szeretnék kérni egy mangós üccsit, ha nincs, akkor citromos jegesteásat.
-ok
*2 perc múlva*
-barackos vagy citromos van.
-citromosat köszi (???)
-de van barackos...
-...

Elmondhatatlanul idegesít, hogy ez az ország még mindig ott tart, mint 40 éve. Hogy Budapesten kívül (és rengeteg helyen még itt se) nem lehet semmit se elintézni e-mailen. Mindenhova telefonálni kell Mancikának, faxolni (!!) de leginkább odamenni és bazsalyogni. Ez nagyjából megoldhatatlan, amikor egy 40 helyszínes műsort próbálunk összerakni.
Az, hogy itt a honlap meg a youtube link, nézd meg, küld át, bescennelem, küldök egy viber üzit, az teljességgel értelmezhetetlen az M0-on kívül.

A hétvégi munkában és az ezzel járó koránkelésben egy dolog jó. A tradicionális sajtos toast mcburival kombó.

Az is megér egy csöndes wtf-ot, hogy egyáltalán jelen voltam Kasza Tibi club koncertjén, de hogy még jól is éreztem magam, az végképp értelmezhetetlen.
Lássuk be, Tibinek semmi hangja nincs (bocsi) . Nem is valami szép (bocsi). Nincsenek túl jó számai (és még azok is tök egyformák). Feldolgozás számok szintjén sincs túl őrületes fantáziája.
Mégis valahogy működik a fun factor. Mi meg definitli szórakoztatóak voltunk. ugye :)