Tumbli, ami nélkül soha többé nem akarok élni oldalt.
Kösz Orbán

Most akkor a leggings is nadrág lett, hogy Julia Roberts abban lejt a Calzedonia reklámban?

Lényeg a lényeg, megerőltettem magamat, és a héten kétszer is (!) kimozdultam programolni.

Először színházba mentem csütörtökön (?). A méltán világhírtelen Bagoly és Cica alatt azon járt a fejem, hogy ennyire vagyok én is színész. Meg azon, hogy legalább Jordán Adél kurva jól nézett ki, hamár a SZ K Tomi puha informatikussá punnyadta magát. Hát mi van itt? Radásul szar helyen is ültünk, ami csupán azért bosszantott, mert amikor vettem a jegyet teljes áron úgy egy hónapja, már alig volt hely, csak erre a csoffadék szélső első sorba. Az előadás napján meg a Ma este színház hírlevelén felfedeztem sokkal jobb helyeket. Féláron ugye. Köszönjük Emese. 

A két évvel ezelőtti szülinapomon ültem utoljára első sorba, amikor is az én drága kollégáim úgy gondolták, hogy az amúgy tök szuper egész nap méltó lezárása a Madách Színház  Csoportterápia című musical-je lesz nekem, az első sor közepéből. Konkrétan rám izzadt a Nagysanyi, amitől majdnem behánytam, de tényleg. És amúgy is kifejezetten utálom a musiceleket. Úgyhogy ezt nem tudom honnan álmodták meg.