Írnék izgalmasat, de nincs.
A pszichóm se dícsérne meg, mert sokat alszom (túl sokat, ráadásul nem akkor, amikor normális ember ezt tenné - nem éjszaka) és sokat aggódom.
Most éppen egyrészt azon, hogy mi lesz a nyáron, végre egyszer sikerül-e a melóban azt összerakni amit akartunk, nem basznak-e át, nem bukunk-e megint bele (én azt már biztosan nem bírom ki), nem történik-e valami rettenet 2 perccel a vége előtt.

Másrészt meg izgulok az egészégem miatt. Az elmúlt 3 napban már végigzongoráztam a rákos vagyok-tól a csak simán selejtes vagyok-ig minden. Not good. Nyilván semmi bajom, de mi van, ha mégis, és amúgy is aggasztó tüneteken produkálok. Vagyis ugye NEM, pont ez a baj. Értjük, ugye?

De hasznos városlakóként katasztrófaturistáskodtunk tegnap.
Holnapra meg jelentkeztem homokzsákolni a Margitszigetre.