Dat moment, amikor a Tinderes match-em a voltszerelemnél lekáderez. Awkward level 1000...

Eddig is halálosan féltem attól, hogy szénmonoxid mérgezésben halok meg, de amióta állandóan mondogatják, hogy a jelzők szartse érnek nonstop félek. És sajnos nagyon jók a nyílászárók, úgyhogy ott se ki se be nem jön levegő.

De most felzárkózott a halál listámra az is, hogy szeptofortot eszegetek (hogy ne fájjon a torkom), félrenyelem és megfulladok tőle, de mire megtalálnak, már elolvad a cucc, és nem tudják megállapítani, hogy mégis miben murdáltam meg.

Az elmúlt hetek legfontosabb és legfájdalmasabb története természetesen a műtétem volt. Mostanra már viszonylag vállalható állapotra fejlesztettem fel magamat, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Első körben és tényleg azt hittem, hogy ezt két ragtapaszból megúszom, dehát baromira nem (undorító képek a hajtás után). Ha ezt tudom, akkor nem is vágok bele, bár igazából nem volt nagyon választási lehetőségem, mert néha totál lezsibbadt a kezem emiatt a pukli miatt.

Lényeg  a lényeg, most már újra itt és csomó minden érdekes dolog történik velem. Például elkezdtem spanyolul tanulni, mert kicsit jólesik használni a fejem. Továbbá erre a tanfolyamra szeretnék bejelentkezni, mert legújabb agymenésemhez igazán fontos lenne... stay tuned.

(képek, undik)

A nap (mit a nap, a hónap) kérdése, hogy miért van 15 (mittudoménmennyi) melltartóm, ha ugyanazt a 4-et hordom felváltva? Ezzel más is így van, vagy csak én vagyok ilyen igénytelen?

Azért jó, hogy kettő Fruccola van a városban, mert így szinte garantálható, hogy én az egyikbe, a Juc a másikba megy ebédelni amikor randit beszélünk meg.

Én tényleg akartam blogolni, de túl jól éreztem magam a nyárban.

Most hogy hazajöttem megint minden SZAR, úgyhogy lehet megint írogatni (kivéve persze a tegnapi Frutti, Ivan & the Parazol és HS7 koncertet, amire végül is annyira last minitben mentünk, hogy nem tudtam konzultálni a  kolleginával, de legalább majdnem teljesen beleszerettem a Marciba annyira cuki volt és jószagú)

Arcom, amikor anyu azt mondja, hogy "én már beletörődtem, hogy nem mész férjhez... *belepirulás a mondatba* vagyis nem ez a lényeg, de érted mire gondolok."

De kutyám ne legyen, mert ki tudja hol fogok dolgozni jövőre.

Nem is mondtam erre semmit, olyannyira lefagytam.