A nap, amikor 4 ismerősöm is írt Orbán Viktor szülinapján a facebook oldalára. 

4 

!! 

NÉGY

Azt mondtam-e már, hogy én nem utálom a comic sansot?

Másnak is hiányzik o_O

Még mindig kurva nehezen dolgozom be az életembe, hogy nagyon kedves jóbaráttal mostanában csak a buzibárban futok össze (anno klasszikus családmodellben apuként ismertem meg). Pedig már vagy 3 éve szokom a gondolatot. Aztán pesze agyonvág a kövtkező pillanatban a gondolat, hogy bárcsak ez lenne a legextrémebb pillanat a napomban. Merthát ugye kurvára nem.

Ugyanitt kérném a kedves ismerőseimet, hogy ne bízzatok rám több titkot, mert egyrészt baromira nem tudok titkot tartani, másrészt valószínűleg napokon belül egyész egyszerűen felrobban az agyam.

Öcsém is azt a pillanatot érezte megfelelőnek arra, hogy elmondja, hogy megkéri a csaja kezét, amikor 20 perce vinnyogtam neki, hogy sose vesznk el feleségül engem mán. Epic.

De persze örülünk, és OMG :)

(és akkor most közösen drukkoljunk, hogy anyukám tényleg nem olvassa a blogot, mert ő még nem tudja)

The awkward moment amikor ismeretlenek instagramján nyomozol/kutakodsz/kíváncsiskodsz/nézelődsz, és a kurva tapipad hajtás helyett belájkol egy random képet.

Annyira szereretnék görkoris diszkóba menni.