A hétvégi munkában és az ezzel járó koránkelésben egy dolog jó. A tradicionális sajtos toast mcburival kombó.

Az is megér egy csöndes wtf-ot, hogy egyáltalán jelen voltam Kasza Tibi club koncertjén, de hogy még jól is éreztem magam, az végképp értelmezhetetlen.
Lássuk be, Tibinek semmi hangja nincs (bocsi) . Nem is valami szép (bocsi). Nincsenek túl jó számai (és még azok is tök egyformák). Feldolgozás számok szintjén sincs túl őrületes fantáziája.
Mégis valahogy működik a fun factor. Mi meg definitli szórakoztatóak voltunk. ugye :)

Na az van, hogy néha nem is merem leírni, hogy minden szar, meg a faszom a világba, mert elképesztően elegem van mindenből. Mert ugye minden évben elbeszélgetünk az Univerzummal, amiben részletesen és egyértelműen (de tényleg) vázolom a helyzetet, hogy mit is szeretnék a következő évtől.
Ebben mondjuk sose szerepel az, hogy egyedül akarok influenzásan 40 fokos lázzal fetrengeni, meg az se nagyon szokott benne lenni, hogy szeretnék megszakadni a melóban sok pénz reményében (de kevés realizálódással) - mert ugye legalább van munkám. Meg az sincs benne, hogy utálok nyaralni (ezért is nem mentem el már 5 éve) mert utálom, hogy valahogy sose sikerül olyan társaságot magam köré ritytenteni, akivel szívesen mennék (ha meg mennék, akkor meg más okok miatt kurvára nem jön össze, de inkább nem mennék). Meg az is jó lenne, ha végre valaki megértene úgy igaziból, és nem csak lehúzna, meg leszívna. Szóval van baj bőven.

Ámde miután az Univerzummal való beszélgetésbe MINDIG MINDIG beleszövöm az is, hogy minden, de minden mehet a kukába, ha cserébe a kiscsaládommal minden rendben van - így aztán nem tudok egy kurva szót se szólni. Mert mi van akkor, ha ez az ára annak, hogy legalább ezen a fronton minden rendben, és minden szép. Mert azt nem kockáztathatom, hogy itt valami baj legyen. mert a kiscsaládom nélkül nem vagyok senki és semmi. 

Feloldhatatlan ellentét.

Azért elképesztő, hogy mi volt ma. Biztos megmakkantam volna már 10 órától is az autopályán ülni és várni hóbanfagybanjégbenszélviharban. Remélem mindenki hazaért.
Országunk vezetése pedig elképesztően cinikus. Felháborító. Minden NAP tudnak valami hajmeresztőt produkálni.
*omg*

Az értem aggódó csekély létszámú tömegnek (van ilyen?) mondom, hogy mostmár túlélem a halálos influenzámat. Az elmúlt 48 órából 44-et alvással és izzadással, valamint lázas rémálmokban tölltöttem. Nem volt jó. De már fel tudok kelni különösebb ájulás veszély nélkül. Mikor máskor, mint amikor kibaszott sok dolgom van. Ugye.

A nőnapi egyenlegem annyira nyomorult, hogy ki se merem postolni a fészre (mert juc úgyis menőbb nálam ezen a fronton IS). Szóval a zsákmányok:
- egy darab szegfű tegnap estéről, a pincérgyerektől (komplett reklamálás UTÁN több fronton, szóval ez nem igazán számít)
- egy darab sms az edzőmtől (!)

- egy darab sms a kollégától (aki rögtön a következőben pénzt is kért, úgyhogy ez SE számít)

Hiába, nem igazán járok emberek közé.

És még a körmöshöz is elfelejtettem (!!) elmenni. Ez mi?

Felhívott valaki, hogy na mizu hol vagyok.

Én persze azonnal lesüvöltöttem, hogy keddet beszéltünk meg, ott leszek ofkorsz.

Kedd van.

KELL <3 nagyon kell <3 :)