Dat moment, amikor az új gyerek megmutogatja (eleve... érdekel-e?) az instagramját, és majd' mindegyik képe #richkidsofinstagram hashtagelt... Nocomment. Ezek tényleg komolyan gondolják ezeket.

Lassan megyek haza téliszünetre, úgyhogy el kéne kezdenem sminkelni és nem slamposan öltözködni. Egész könnyű megszokni a trehány kinézetet, ha mindenki az elvárt minimum alatt teljesít...

Csak mert mindig kell az egzotikum, annyit mondok, hogy Bartholini-mirigy (tudtad, hogy van ilyened?) tályog.
Konkrétan beszarok a fájdalomtól.
Mit nekem egy fülfájás meg gyomorrontás. Sokkal menőbb valami, amiről még életemben nem hallottam, és hálaistennek iszonyú kellemetlen minden szinten.

A konyhasfiu undi kezdodo herpeszerol kiderult, hogy egy kibaszott merges pok csipese. 1 hete korhazban van, es szavaim nincsenek arra, hogy milyen allapotban van a feje.

Minden közös étkezés közben a bbc radió valamelyik klasszikus adását hallgatjuk, és valamilyen oknál fogva ezekben az órákban csak és kizárólag temetőkompatibilis darabokat választanak a szerkesztők. Kb úgy éreztem magam hetekig, mint Vitay, amikor Árkdra került a Sokoray Atalából.
Mostanra egészen megszoktam, ígyhát ma rendesen félrenyeltem, amikor megszólalt vacsi közben az, hogy ooooooszámtájmzájgetdöfíling....

Odamentem egy cuki szép cicához aki szontyin nyávogott, hogy hátha van rajta nyakörv. Sugárban hányt le.

Kiadódott a lakásom.

A sors fura fintora, vagy csak a vicceskedése, hogy végülis Ő vette ki. Én meg szokás szerint a kisebb ellenállás felé menve ráhagytam a dolgot. Vajon mikor bánom meg?

It's happening. Kedden repülök.